30.rész

Reggel mikor fel keltem Mike még édesen aludt mellettem. Még jó, hogy ő ma nincs szolgálatba csak én. Ezért ki keltem az ágyból és bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinom. Felvettem az egyen ruhám és elindultam az őrsre. Közben a tegnap estén járt az eszem. Mi lett volna ha lefekszem vele? talán eldob, mint egy rongy babát. Miközben ezen gondolkoztam észre vettem, hogy már oda is értem az őrsre.
-Jó reggelt!-köszöntem a portásnak.
-Sziasztok!-köszöntem a munkatársaimnak is.
-Szia!-mosolyogtak rám.
Az lesz a gáz, ha egyedül leszek egész nap. De remélhetőleg nem.
-Szia! Biztos te vagy Emily!-mosolygott rám a srác.
-Igen és te ki vagy?-vontam fel a szemöldököm.
-Josh vagyok!-nyújtotta a kezét.
Kezet ráztam vele aztán pedig kiderült, hogy én kaptam meg társnak.Nem nagyon örülttem neki mert nem nagyon volt szimpatikus a srác. Túl nagyképűnek tartom. Sok ilyen volt itt és azok mind sírva rohantak haza anyucihoz a látvány miatt.Ő is ilyen az tuti biztos. De hát sok ilyet láttam már. Beültünk a kocsiba és elindultunk a helyszínre ahol egy nőt gyilkoltak meg. Kíváncsi lezsek a reakciójára. Mikor oda értünk fal fehér lett.
-Jól vagy?-tettem a kezem a vállára.
-Nem bírom a hullák látványát!-nyöszörögte.
-Pedig itt legtöbbször azt fogsz látni!-néztem rá.
-Akkor tuti nem maradok itt!-jelentette ki határozottan.
-Láttam már több hozzád hasonló srácot akik mind nagyra hiszik magukat, de közben egy hulla látványától beparáznak!-sétáltam el mellette.
Nem néztem hátra, de selytettem, hogy oda hányt ahol állt. Így jár az akinek nagy a szája, de ennyitől rosszul lesz. Oda mentem anyomozókhoz és megkérdeztem milyen sérülései vannak. Ezek a sérülések egyeztek az előző gyilkosággal. Szóval tudtuk jól, hogy Carl Johnson a tettes. Ezért körözést indítottam ellene az egész városba.