Kibújtam a karjai közül és könnyes szemekkel néztem rá. Egyszerűen ezt még mindig nem hiszem el, hogy csak kihasznált. Számíthattam volna rá, de én hülye bedőltem neki. Megráztam a fejem és haza indultam. Mike pedig csak lesokkoltan állt ott. Pedig nem is mondtam neki semmit.
~Michael szemszöge~
A picsába most mindent jól elcsesztem. Kellett nekem lefeküdnöm azzal a hülye picsával. Hát igen ilyen a pia. Nem tudom mit csinálok. Erre vártam már mióta, hogy Emily az enyém legyen erre most szépen elcsesztem. Én is inkább haza mentem és holnap az szent, hogy valamit kell csinálnom az érdekébe, hogy Emily megbocsásson. Ahogy haza értem anyám le is támadott.
-Hol voltál?-kérdezte idegesen.
-Szilveszteri buliba!-vontam vállat.
Felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. szomorúan meredtem magam elé.
-Szia!-köszönt szipogva.
Ekkor az én szívem is darabokra tört.
-Kicsim! Nagyon sajnálom amit tettem és szeretném, ha tudnád, hogy én nagyon szeretlek!-mondtam gombóccal a torkomba.
-Mikey én ezt nem akarom tovább folytatni!-tört ki belőle megint a sírás.
Erre nekem is kigördült egy könnycsepp amit követett több is.
-Szakítani akarsz?-kérdeztem szipogva.
-Igen!
-Ha te így döntöttél én elfogadom!-tettem le a telefont.
Elfeküdtem az ágyamon és sírni kezdtem. Tudom, hogy egy srácnál ez ciki, de ez érdekelt most a legkevésbé.
na ne már :o nagyon siess♥
VálaszTörlés