14.rész

(zene)
Mike észre vette, hogy sírok sőt zokogok ezért félre állt és leállította a motort.
-Mi a baj Emily?-ölelt meg Mike.
-Semmi csak életem legrosszabb döntését hoztam meg amikor szakítottam veled!-szipogtam.
Ő csak nyugtatóan simogatta a hátam. Kicsit eltoltam magamtól és a szemébe néztem. Közelebb hajoltam hozzá és az ajkaimat az ajkaira tapasztottam. Lassan csókoltam amit Mike viszonzott is. A csókunk nem tartott sokáig mert rá jöttünk, hogy szolgálatba vagyunk. Mike gyorsan beindította a motort és teljes gázzal a helyszín felé vettük az irányt. Amikor oda értünk ki szálltunk és oda mentünk a hullához.
-Emily! Kérlek most ne hányd el magad!-röhögte el magát Mike.
-Nyugi nem fogom!-mosolyodtam el én is.
Levettem róla a fekete fóliát és megvizsgáltam a sebeit. Amikor kész lettünk vissza mentünk az őrsre és átöltöztünk. Aztán pedig haza indultunk. Mike szomorúan nézett rám.

Amit én is viszonoztam. Gyorsan haza mentem és felmentem a szobámba. El feküdtem az ágyamon és a párnámba fúrtam a fejem és zokogni kezdtem. Azt hiszem túlságosan szeretem. Nem tudom, hogy mit csináljak.