Reggel boldogan keltem fel. Bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinomat. Aztán pedig felöltöztem. Utána pedig indultam az őrsre. Amikor beértem leültem a helyemre és megnéztem, hogy mi a feladatunk. Láttam, hogy most éppenséggel semmi különös csak egy eltűnt kisfiút kell megtalálnunk.
-Jó reggelt!-nyomott egy puszit az arcomra Mike.
-Neked is!-fordultam felé.
Felálltam és a kezeimet a nyaka köré fontam és egy szerelmes csókba vontam. Amit Mike is viszonzott. A kezeit a derekamon pihentette. Mikor a csókunk véget ért mindenki tapsolni és fütyülni kezdett. Mike édesen rám mosolygott.
-Szeretlek!-öleltem meg.
Nála jobb pasit el sem tudok képzelni. Legjobb a világon. Mike kicsit elhúzódott tőlem és egy puszit nyomott a homlokomra. Közben belépett apa is. Szigorú tekintettel mérte végig Mike-ot.
-Gyere Michael! Beszélnünk kell!-mondta szigorúan apa.
Mike egy utolsó csókot nyomott az ajkaimra és apa után ment.
~Mike szemszöge~
Mikor Emily apja azt mondta, hogy beszélnünk kell már előre tudtam, hogy fel fog világosítani.
-Ide figyelj Michael! Ha még egyszer csalódást okozol a lányomnak nem állok jót magamért!-mondta nem éppen halkan.
-Értem főnök!-néztem rá.
Ezután kimehettem a főnök irodájából. De az a baj, hogy még nem nagyon ismernek.
dehogy fogja Mikeuci jó fiúúú ♥ siess☺
VálaszTörlés