20.rész

(zene)
Ahogy haza értem elővettem a bőröndömet és beledobáltam a cuccom. Persze Mike nem jöhet. Mert akkor nem a munkára koncentrálnák. Ennél jobbat apa se tudott volna ki találni.
-Mi az kincsem?-lépett be apa a szobámba.
-Á semmi! Csak tudod elég rossz érzés az, hogy szét szakítasz minket!-emeltem fel a hangom.
-Emily értsd már meg, hogy a te érdekedben teszem! Holnap nem jön Michael és kész!-jelentette ki.
Utána meg kiment a szobámból és becsapta az ajtót maga után. Én pedig leültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. A gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mike hívott.
-Szia!-köszöntem kicsit szomorúan.
-Szia! Alszol már?-kérdezte kicsit félve.
-Még nem!-feleltem.
-Akkor talán engedj be!-nevetett.
Gyorsan kinyomtam és lementem a lépcsőn egyenesen az ajtóig. Ahogy kinyitottam egyből Mike nyakába ugrottam és megindultak a könnyeim. 
-Hé ne sírj!-simogatta a hátam Mike.
-De én ezt nem bírom és nem akarok elmenni nélküled!-fúrtam a fejem a nyakába.
-Megoldjuk!-csókolt a nyakamba.
Amitől egy jó érzés kerített hatalmába. Felmentünk a szobámba és lefürödtünk. Aztán pedig bebújtunk az ágyamba és egymás karjaiba elaludtunk.