25.rész

Oda mentem a sráchoz és apához. Elhúztam onnan apát és elmagyaráztam neki mindent. Ami nekem fontos az életemben. És nem szeretném elveszíteni.
-Figyelj apa! Nem szeretnék vitatkozni, de ha azzal a sráccal azt tervelted ki, hogy szétválassz engem és Mike-ot akkor én itt olyan patáliát lerendezek, hogy olyat még nem láttál!-néztem mélyen a szemébe.
-Kislányom én csak a legjobbat szeretném neked! Nem illik hozzád ez a Michael gyerek!-nézett rám.
-De jó, hogy te mindent tudsz!-vágtam oda flegmán.
Aztán pedig kimentem az őrsről. Mike pedig utánam jött. Azt hittem, hogy már jól lehagytam amikor megfogta a csuklóm és maga felé fordított.
-Mi a baj?-nézett mélyen a szemembe.
-Az, hogy apa el akar minket választani!-bújtam hozzá.
Mike nyugtatóan simogatta a hátam. Na és az a srác ezt csinálná? Biztos, hogy nem. Mert az a srác sokkal rosszabb mint Mike. Sőt még ronda is. Mike legalább helyes és még kedves is. Meg szeret is. Mike összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk a lakásunk felé. Össze pakoltuk a cuccainkat és elmentünk a reptérre. Ott felszálltunk a Sydney-i járatra. Leültünk a helyünkre és kezdetét vette a mi közös életünk.