29.rész

Mike mélyen a szemembe nézett. Még nem nagyon álltam készen az elsőre. 
-Akarod édes?-simított végig az arcomon.
-Nem!-néztem a szemébe.
Mike pedig lemászott rólam. Lefeküdt mellém és átkarolt.
-Szeretlek!-fordult felém.
Én csak rá néztem és elmosolyodtam. Egyszerűen nem tudok rá haragudni. Túlságosan szeretem. 
-Szeretlek!-bújtam hozzá.
Imádom a közelségét. Nem tudom, hogy mit csinálnék nélküle. Mike játszani kezdett a hajammal közben pedig egy dalt dúdolt. A hangját is imádom. Nagyon jó hangja van csak nem hisz nekem. Mikor befejezte a dal dúdolását felnéztem rá.
-Nagyon jó hangod van édesem!-néztem a zöld szemeibe.
-Nem is! Nekem nincs jó hangom!-simogatta a hátam. 
Mosolyogva megráztam a fejem. 

28.rész

Mikor elmentek a srácok Mike felém fordult. Azt hiszem meg lesz a 2. nagy vitánk.
-Szóval mi volt az a szilveszteri?-nézett mélyen a szemembe.
-Szerinted hagytam volna, hogy csak én szenvedjek azért mert te más csajt éppenséggel kúrsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát nem is vártam el, de azt nem hittem volna, hogy a legjobb haverommal smárolsz!-emelte meg kicsit a hangját.
-Igen? És én honnan tudtam volna, hogy ő a te legjobb haverod?-emeltem fel én is a hangom.
-Talán először meg kellett volna őt kérdezni nem?-kiabált már szinte.
Mire én össze rezzentem. Apunak tényleg igaza lehetett akkor amikor azt mondta, hogy nem ő a legjobb választás számomra.
-Részegen az lesz az első kérdésem, hogy a palimnak a barátja-e!-mentem fel a szobámba.
Leültem az ágyamra és már nem bírtam tovább elsírtam magam. Én még vele akartam elveszteni a szüzességem. Ekkora egy hülyét mint én. Nem sokára hallottam, hogy jön fel a lépcsőn. Ahogy belépett a szobába rá se tudtam nézni.
-Édesem!-guggolt le elém.
-Mondd!-szipogtam.
-Nem gondoltam semmit se komolyan bocsáss meg kérlek!-nyúlt az állam alá.
Ezzel elérte, hogy a szemébe nézzek.
-Nem tudom, hogy meg-e bocsássak! Sőt még abba se vagyok biztos, hogy veled szeretnék először szeretkezni!-néztem a szemébe.
-Kicsim nagyon szeretlek! Ha tényleg velem akarod az elsőt vigyázok rád nagyon. Gyengéd is leszek megígérem! Csak kérlek bocsáss meg!-könnyek gyűltek a zöld szemeibe.
Megöleltem nagyon nem szeretem így látni. 
-Szeretlek!-csókoltam meg. 
Mike nem ellenkezett azonnal viszonozta a csókom. Eldöntött az ágyon a fejem mellett támasztotta magát. 

27.rész

Mikor leszálltunk a gépről haza felé vettük az irányt. Apa tuti, hogy ott marad New York-ba. Ezért mi beköltözünk abba a lakásba. Beléptünk az ajtón aztán pedig kipakoltuk a bőröndjeinket.
-Nem bántad meg, hogy haza jöttél?-nézett mélyen a szemembe Mike.
-Egyáltalán nem! Mivel apa tuti szét szedett volna minket!-néztem a szemeibe.
-A szerelmünk mindent legyőz!-csókolt meg.
Nagyon remélem, hogy igaz amit mondott. Remélem van ilyen erős a mi kapcsolatunk. De mi már túl sok mindenen mentünk keresztül. Így már tudjuk, hogy mennyit bír a kapcsolatunk. Levegő hiány miatt elváltak az ajkaink. Nem sokára megszólalt a csengő. Mike oda ment és kinyitotta az ajtót.
-Csá haver!-pacsizott le egy sráccal.
Utána jött be még 3 srác. Azt se tudtam, hogy kik ők.
-Emily ők itt a barátaim! Ő Luke!-mutatott a szőke magas srácra.-Ő Calum!-mutatott az ázsiai srácra akivel a buliba smároltam.-Ő pedig Ashton!-mutatott az idősebbik srácra.
-Sziasztok!-mosolyodtam el.
-Mi már találkoztunk sőt még smároltunk is!-kacsintott rám Cal.
-Mi van?-értetlenkedett Mike.
-A szilveszteri buliba amikor te megfektettél egy csajt én benyomtam egy pohár vodkát és az eléggé hatott mert le smároltam a haverodat!-mondtam egy szuszra.
-Oké! Ezt még megbeszéljük!-szórt szikrákat a szemével.
A srácok tök jó fejek sőt még eléggé hülyék is.

26.rész

Jó 2 óra múlva landolt is a gépünk. Végre újra Sydney-ben lehettünk. A mi hazánkban. Megnéztem a telefonom mert egész úton rezgett. Apától volt 10 nem fogadott hívásom. Nem nagyon törődtem vele.
-Kinek hiányoztál?-lépett mellém Mike.
-Szerinted?-néztem rá.
-Apukád!-vágta rá.
-Talált!-csókoltam meg.
Most már tényleg csak ő számít nekem. Jó az apám is számít mivel mégis csak az apukám. Nem sokára újra rezgett a telefonom.
-Haló?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia kincsem!-köszönt apa.
-Szia!-köszöntem kicsit sem kedvesen.
-Hol vagytok?-kérdezte aggódva.
-Sydney-ben!-mondtam lazán.
Ekkor apu bontotta a vonalat. Fogalmam sincs, hogy miért. Jó lehet, hogy kicsit túl mentünk a határon azzal, hogy vissza utaztunk. De akkor is mi tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Apa ebbe nem szólhat bele. Igaz, hogy én vagyok az egyetlen lánya akit egyedül nevelt, de már felnőttem.

25.rész

Oda mentem a sráchoz és apához. Elhúztam onnan apát és elmagyaráztam neki mindent. Ami nekem fontos az életemben. És nem szeretném elveszíteni.
-Figyelj apa! Nem szeretnék vitatkozni, de ha azzal a sráccal azt tervelted ki, hogy szétválassz engem és Mike-ot akkor én itt olyan patáliát lerendezek, hogy olyat még nem láttál!-néztem mélyen a szemébe.
-Kislányom én csak a legjobbat szeretném neked! Nem illik hozzád ez a Michael gyerek!-nézett rám.
-De jó, hogy te mindent tudsz!-vágtam oda flegmán.
Aztán pedig kimentem az őrsről. Mike pedig utánam jött. Azt hittem, hogy már jól lehagytam amikor megfogta a csuklóm és maga felé fordított.
-Mi a baj?-nézett mélyen a szemembe.
-Az, hogy apa el akar minket választani!-bújtam hozzá.
Mike nyugtatóan simogatta a hátam. Na és az a srác ezt csinálná? Biztos, hogy nem. Mert az a srác sokkal rosszabb mint Mike. Sőt még ronda is. Mike legalább helyes és még kedves is. Meg szeret is. Mike összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk a lakásunk felé. Össze pakoltuk a cuccainkat és elmentünk a reptérre. Ott felszálltunk a Sydney-i járatra. Leültünk a helyünkre és kezdetét vette a mi közös életünk.

24.rész

Feltápászkodtam a földről és leporoltam a fenekem. Meg persze letöröltem a könnyeimet. Pont kilépett az ajtón Mike és apa.
-Mindig csak bőgni tudsz!-vágta a fejemhez apa.
-Csodálkozol?-emeltem fel a hangom.
-Eléggé!-emelte fel a hangját ő is.
-Ha tudni akarod minden miattad van! Mindent megszabsz nekem közben már 19 vagyok!-üvöltöttem vele.
Mike elvitt apámtól és megpróbált lenyugtatni.
-Emily, ha lenyugszol eskü sokkal jobb lesz! Hidd el nekem!-simította meg az arcom.
-De, hogy nyugodjak meg?-vontam fel a szemöldököm.
Mike erre nem válaszolt hanem a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Ajkait az enyémekre tapasztotta. Gyengéden csókolt. Amit én viszonoztam is. Levegő hiány miatt leváltunk egymás ajkairól.
-Megnyugodtál?-mosolyodott el.
-Kicsit!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Megölelt és vissza mentünk apához. Aki kicsit mérgesen nézett rám.
-Remélem lenyugodtál!-vágta a fejemhez.
Inkább nem szóltam semmit. Mike összekulcsolta az ujjainkat és úgy mentünk be az őrsre. 
***
Mikor oda értünk mindenki mosolyogva üdvözölt minket. Mi is viszonoztuk ezt a gesztust. Volt ott egy srác akivel apa beszélt. Igen sugdolóztak valamit. Csak az böki a csőrömet, hogy nem tudom mit súgtak egymásnak. Ha valami a Mike-al való kapcsolatom tönkre tevésével kapcsolatos tervet dolgoztak ki akkor kitör a 3. világháború. Gondolom ezt senki sem akarja.

23.rész

Reggel szerencsére Mike mellett ébredtem New Yorkba. Óvatosa ki keltem mellőle és bementem a fürdőbe. Megcsináltam a reggeli rutinomat aztán pedig felöltöztem.
-Szia!-köszönt a reggeli rekedtes hangján Mike.
-Szia!-mosolyogtam rá.
Oda mentem hozzá és egy csókot nyomtam az ajkaira. Mike elmélyítette a csókunkat. Én pedig rá ültem a csípőjére. Úgy folytattuk a csókunkat.
-Sziasztok!-nyitott be apa.
Mire mi szét rebbentünk én gyorsan leszálltam Mike-ról. 
-Napot!-kelt ki az ágyból Mike.
-Helló!-nyomtam még egy csókot Mike ajkaira.
Utána pedig kimentem a szobából. Apa nagyon szúrós tekintettel nézett rám. 
-Erről beszéltem kislányom!-emelte fel a hangját.
-Hisz nem is csináltunk semmit sem!-emeltem fel a hangom én is.
-De majdnem lefeküdtetek egymással!-mondta erélyesen.
-Nem szexeltünk volna!-mentem ki az ajtón.
Lecsúsztam az ajtó vonalán és sírni kezdtem.

Hogy-hogy az én apám nem bízik bennem? Ezt én soha sem fogom megérteni. És, ha lefekszem Mike-al az is az én dolgom. Én életem úgy csinálom ahogy akarom.