Ahogy felszálltunk a gépre nagyon rossz érzés fogott el. Igazából semmi kedvem nem volt elhagyni Mike-t és a szülőhazámat. (a dalt ajánlom) Leültem a helyemre és becsatoltam az övem. Hátra dőltem és bedugtam a fülembe a fülhallgatóm. Azt a dalt hallgattam ami a megismerkedésünknél szólt. Miközben hallgattam egy könnycsepp gördült le az arcomon. Annyira szeretem. Mindig is őt akartam. Most megkaptam erre az apám elvisz másik országba. Ami nekem egyáltalán nem jó. De ő nem ezt veszi figyelembe hanem azt ami neki jó. Ezt már nagyon unom. -Kedves utasaink kérjük csatolják be az öveiket mert leszállunk!-mondta be egy női hang. Így is tettem aztán nem sokára leszálltunk. Leszálltunk a gépről és elindultunk arra amerre van az őrs. -Várod már az új munkahelyed kicsim?-nézett rám apa. -Nem!-vágtam rá azonnal. -Miért?-kérdezte meglepetten. -Mert ott hagytam mindent és egy embert akit tiszta szívemből szeretek!-üvöltöttem a képébe. -Velem te így nem beszélhetsz!-vágott le egy pofont. Ott a repülőtéren több ezer ember láttára. Sírva futottam kifele. Aztán véletlenül bele mentem valakibe. -Bocsi!-szipogtam. -Semmi baj Emily!-hallottam az én szerelmem hangját. -Mike?-néztem fel. Ahogy megláttam, hogy ő az megöleltem. Ő pedig felkapott és megpörgetett a levegőbe.
-Szeretlek!-csókolt meg. Én viszonoztam a csókját. Ami nélkül én nem tudtam volna lenni. -Szeretlek!-döntöttem a homlokomat az övének. -Ugye nem miattam sírtál?-kérdezte aranyosan. -Apa felpofozott!-fúrtam a fejem a mellkasába. Ő pedig úgy ölelt, hogy soha többé nem fogjuk el hagyni egymást.
(zene) Reggel nagyon rossz érzéssel keltem fel. Ki bújtam Mike karjai közül. Bementem a fürdőbe megcsináltam a reggeli rutinomat és felöltöztem. Amikor kiléptem a fürdőből szembe találtam magam Mike-al. -Jó reggelt!-ölelt meg. -Jobb is lehetne!-mondtam szomorúan. -Tudom!-simította meg az arcom. Közben apa is belépett a szobámba. Elvitte a bőröndjeimet le a kocsiba. Nehezen, de én is erőt vettem magamon és lementem a kocsihoz. Ott még utoljára megöleltem és megcsókoltam Mike-ot. -Hiányozni fogsz!-mondta szomorúan. -Te is!-nyomtam egy utolsó csókot az ajkaira. Aztán beszálltam az autóba. Apa is beszállt. Szomorúan néztem ahogy ott hagyom azt az embert akit szeretek. Nála jobbat úgy sem fogok találni New York-ban. Az tény, hogy szép város, de nem lesz ott az az ember akit imádok. -Gyere kicsim mindjárt indul a gép!-szólt apa. Ki szálltam a kocsiból. Fogtam a sporttáskám és a vállamra tettem. Úgy indultam el a recepció felé. Ott felmutattam a jegyem apával együtt aztán pedig felszálltunk a gépre.
(zene) Ahogy haza értem elővettem a bőröndömet és beledobáltam a cuccom. Persze Mike nem jöhet. Mert akkor nem a munkára koncentrálnák. Ennél jobbat apa se tudott volna ki találni. -Mi az kincsem?-lépett be apa a szobámba. -Á semmi! Csak tudod elég rossz érzés az, hogy szét szakítasz minket!-emeltem fel a hangom. -Emily értsd már meg, hogy a te érdekedben teszem! Holnap nem jön Michael és kész!-jelentette ki. Utána meg kiment a szobámból és becsapta az ajtót maga után. Én pedig leültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. A gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mike hívott. -Szia!-köszöntem kicsit szomorúan. -Szia! Alszol már?-kérdezte kicsit félve. -Még nem!-feleltem. -Akkor talán engedj be!-nevetett. Gyorsan kinyomtam és lementem a lépcsőn egyenesen az ajtóig. Ahogy kinyitottam egyből Mike nyakába ugrottam és megindultak a könnyeim. -Hé ne sírj!-simogatta a hátam Mike. -De én ezt nem bírom és nem akarok elmenni nélküled!-fúrtam a fejem a nyakába. -Megoldjuk!-csókolt a nyakamba. Amitől egy jó érzés kerített hatalmába. Felmentünk a szobámba és lefürödtünk. Aztán pedig bebújtunk az ágyamba és egymás karjaiba elaludtunk.
(zene) Reggel megint korán kellett kelnem mivel újból munka. Nagy nehezen ki keltem az ágyból. Bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinomat aztán pedig felöltöztem. Elindultam az őrs felé. Ahogy beértem Mike a karjai közé zárt én pedig beszívtam a férfias illatát. -Szia!-köszönt miután elhúzódtunk egymástól. -Helló!-mosolyodtam el. -It's Me!-folytatta tovább Mike. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az ajkaira. Mivel többet nem is adhattam volna mert apa lépett be az őrsre. -Jó reggelt mindenkinek!-köszönt vidáman. Ami nem jelent túl jót. -Páran át fognak menni a New York-i őrsre!-jelentette ki. Mike hátulról átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. -Azok pedig: David,Anne,Emily,Daniel,Sarah és Tony!-sorolta fel. El sem akartam hinni, hogy Mike nélkül kell lennem a világ másik felén. Szomorúan néztem rá.
-Mikor indulunk?-kérdezte Daniel. -Holnap reggel 7-kor! Kicsit félre hívtam apát. -Mike miért nem jöhet?-kérdeztem kicsit ingerülten. -Mert akkor tuti, hogy nem a munkádra koncentrálnál hanem rá! Sajnálom kislányom!-nyomott egy puszit a homlokomra apa. Ez így nem jó. Én nélküle szinte élni se tudok.
(zene) Reggel arra keltem, hogy valaki dobálja az ablakomat kaviccsal. Ki csoszogtam az ablakomig és megláttam Mike-ot. Egyből fel keltem. Bementem a fürdőbe és rekord idő alatt rendbe hoztam magam. Felvettem a cipőm és már mentem is ki hozzá. -Szia!-ugrottam a nyakába. -Helló!-csókolt meg. Nem ellenkeztem hanem azonnal visszacsókoltam. -Mit szeretnél ma csinálni?-kérdeztem miután elváltak az ajkaink. -Veled lenni!-nézett rám kutyus pofival.
-Ez természetes!-csókoltam meg. Mikor az ajkaink elváltak Mike letett. Aztán pedig összekulcsolta az ujjainkat. Elindultunk várost nézni. Ami amúgy nem lett volna érdekes, de mivel ott volt Mike ezért nem volt az. Sőt unalmasnak se volt unalmas.
(zene) ~Mike szemszöge~ Vissza mentem Emily-hez aztán meg elindultunk megkeresni azt a gyereket amelyik eltűnt. Megálltunk egy erdőnél. -Én megyek balra te menj jobbra!-mondta Emily. -Rendben!-csókoltam meg. ~Emily szemszöge~ Ketté váltunk és én elkezdtem keresni a kisfiút. -Dave!-kiabáltam a nevét. De semmi. Senki nem jelzett. Kicsit beljebb mentem és a földön összekuporodva találtam meg. -Szia! De jó, hogy meg vagy!-guggoltam le elé. -Kérlek ne bánts!-kérlelt sírva. -Nyugi Dave! Én rendőr vagyok és segíteni akarok!-mosolyogtam rá.
-Oké! De hol van a rendőr bácsi?-kérdezte tök aranyosan. -Mikey!-kiabáltam. Mire Mike ott termett. -Itt van a rendőr bácsi!-mutattam Mike-ra. -De jó!-állt fel és Mike nyakába ugrott. Mike pedig felvette és így mentünk el a kocsiig. Dave-t beültettük a hátsó ülésre és mi is beültünk. Aztán pedig vissza indultunk az őrsre. ****** Mikor vissza értünk Mike felvette Dave-t és bevitte. Én pedig utánuk mentem. Ott várták már a szülei. -Köszönjük! Maguk nagyon jó rendőrök!-mondta meghatódva Dave anyukája. -Igazán semmiség csak a munkánkat végeztük!-mondtam mosolyogva. Elmentek a szülők és a kisfiú is. Mike pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Én természetesen viszonoztam a csókját. Mikor az ajkaink elváltak mélyen egymás szemébe néztünk. -Szeretlek!-mondta mike. -Én is szeretlek! Aztán elköszöntünk egymástól és haza indultunk. Ahogy haza értem felmentem a szobámba vettem elő pizsamát és elmentem fürdeni. Mikor végeztem vissza mentem a szobámba és ledőltem az ágyamra aztán elaludtam.
(zene) Reggel boldogan keltem fel. Bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinomat. Aztán pedig felöltöztem. Utána pedig indultam az őrsre. Amikor beértem leültem a helyemre és megnéztem, hogy mi a feladatunk. Láttam, hogy most éppenséggel semmi különös csak egy eltűnt kisfiút kell megtalálnunk. -Jó reggelt!-nyomott egy puszit az arcomra Mike. -Neked is!-fordultam felé. Felálltam és a kezeimet a nyaka köré fontam és egy szerelmes csókba vontam. Amit Mike is viszonzott. A kezeit a derekamon pihentette. Mikor a csókunk véget ért mindenki tapsolni és fütyülni kezdett. Mike édesen rám mosolygott.
-Szeretlek!-nézett mélyen a szemembe. -Szeretlek!-öleltem meg. Nála jobb pasit el sem tudok képzelni. Legjobb a világon. Mike kicsit elhúzódott tőlem és egy puszit nyomott a homlokomra. Közben belépett apa is. Szigorú tekintettel mérte végig Mike-ot. -Gyere Michael! Beszélnünk kell!-mondta szigorúan apa. Mike egy utolsó csókot nyomott az ajkaimra és apa után ment. ~Mike szemszöge~ Mikor Emily apja azt mondta, hogy beszélnünk kell már előre tudtam, hogy fel fog világosítani. -Ide figyelj Michael! Ha még egyszer csalódást okozol a lányomnak nem állok jót magamért!-mondta nem éppen halkan. -Értem főnök!-néztem rá. Ezután kimehettem a főnök irodájából. De az a baj, hogy még nem nagyon ismernek.
