27.rész

Mikor leszálltunk a gépről haza felé vettük az irányt. Apa tuti, hogy ott marad New York-ba. Ezért mi beköltözünk abba a lakásba. Beléptünk az ajtón aztán pedig kipakoltuk a bőröndjeinket.
-Nem bántad meg, hogy haza jöttél?-nézett mélyen a szemembe Mike.
-Egyáltalán nem! Mivel apa tuti szét szedett volna minket!-néztem a szemeibe.
-A szerelmünk mindent legyőz!-csókolt meg.
Nagyon remélem, hogy igaz amit mondott. Remélem van ilyen erős a mi kapcsolatunk. De mi már túl sok mindenen mentünk keresztül. Így már tudjuk, hogy mennyit bír a kapcsolatunk. Levegő hiány miatt elváltak az ajkaink. Nem sokára megszólalt a csengő. Mike oda ment és kinyitotta az ajtót.
-Csá haver!-pacsizott le egy sráccal.
Utána jött be még 3 srác. Azt se tudtam, hogy kik ők.
-Emily ők itt a barátaim! Ő Luke!-mutatott a szőke magas srácra.-Ő Calum!-mutatott az ázsiai srácra akivel a buliba smároltam.-Ő pedig Ashton!-mutatott az idősebbik srácra.
-Sziasztok!-mosolyodtam el.
-Mi már találkoztunk sőt még smároltunk is!-kacsintott rám Cal.
-Mi van?-értetlenkedett Mike.
-A szilveszteri buliba amikor te megfektettél egy csajt én benyomtam egy pohár vodkát és az eléggé hatott mert le smároltam a haverodat!-mondtam egy szuszra.
-Oké! Ezt még megbeszéljük!-szórt szikrákat a szemével.
A srácok tök jó fejek sőt még eléggé hülyék is.

26.rész

Jó 2 óra múlva landolt is a gépünk. Végre újra Sydney-ben lehettünk. A mi hazánkban. Megnéztem a telefonom mert egész úton rezgett. Apától volt 10 nem fogadott hívásom. Nem nagyon törődtem vele.
-Kinek hiányoztál?-lépett mellém Mike.
-Szerinted?-néztem rá.
-Apukád!-vágta rá.
-Talált!-csókoltam meg.
Most már tényleg csak ő számít nekem. Jó az apám is számít mivel mégis csak az apukám. Nem sokára újra rezgett a telefonom.
-Haló?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia kincsem!-köszönt apa.
-Szia!-köszöntem kicsit sem kedvesen.
-Hol vagytok?-kérdezte aggódva.
-Sydney-ben!-mondtam lazán.
Ekkor apu bontotta a vonalat. Fogalmam sincs, hogy miért. Jó lehet, hogy kicsit túl mentünk a határon azzal, hogy vissza utaztunk. De akkor is mi tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Apa ebbe nem szólhat bele. Igaz, hogy én vagyok az egyetlen lánya akit egyedül nevelt, de már felnőttem.

25.rész

Oda mentem a sráchoz és apához. Elhúztam onnan apát és elmagyaráztam neki mindent. Ami nekem fontos az életemben. És nem szeretném elveszíteni.
-Figyelj apa! Nem szeretnék vitatkozni, de ha azzal a sráccal azt tervelted ki, hogy szétválassz engem és Mike-ot akkor én itt olyan patáliát lerendezek, hogy olyat még nem láttál!-néztem mélyen a szemébe.
-Kislányom én csak a legjobbat szeretném neked! Nem illik hozzád ez a Michael gyerek!-nézett rám.
-De jó, hogy te mindent tudsz!-vágtam oda flegmán.
Aztán pedig kimentem az őrsről. Mike pedig utánam jött. Azt hittem, hogy már jól lehagytam amikor megfogta a csuklóm és maga felé fordított.
-Mi a baj?-nézett mélyen a szemembe.
-Az, hogy apa el akar minket választani!-bújtam hozzá.
Mike nyugtatóan simogatta a hátam. Na és az a srác ezt csinálná? Biztos, hogy nem. Mert az a srác sokkal rosszabb mint Mike. Sőt még ronda is. Mike legalább helyes és még kedves is. Meg szeret is. Mike összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk a lakásunk felé. Össze pakoltuk a cuccainkat és elmentünk a reptérre. Ott felszálltunk a Sydney-i járatra. Leültünk a helyünkre és kezdetét vette a mi közös életünk.

24.rész

Feltápászkodtam a földről és leporoltam a fenekem. Meg persze letöröltem a könnyeimet. Pont kilépett az ajtón Mike és apa.
-Mindig csak bőgni tudsz!-vágta a fejemhez apa.
-Csodálkozol?-emeltem fel a hangom.
-Eléggé!-emelte fel a hangját ő is.
-Ha tudni akarod minden miattad van! Mindent megszabsz nekem közben már 19 vagyok!-üvöltöttem vele.
Mike elvitt apámtól és megpróbált lenyugtatni.
-Emily, ha lenyugszol eskü sokkal jobb lesz! Hidd el nekem!-simította meg az arcom.
-De, hogy nyugodjak meg?-vontam fel a szemöldököm.
Mike erre nem válaszolt hanem a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Ajkait az enyémekre tapasztotta. Gyengéden csókolt. Amit én viszonoztam is. Levegő hiány miatt leváltunk egymás ajkairól.
-Megnyugodtál?-mosolyodott el.
-Kicsit!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Megölelt és vissza mentünk apához. Aki kicsit mérgesen nézett rám.
-Remélem lenyugodtál!-vágta a fejemhez.
Inkább nem szóltam semmit. Mike összekulcsolta az ujjainkat és úgy mentünk be az őrsre. 
***
Mikor oda értünk mindenki mosolyogva üdvözölt minket. Mi is viszonoztuk ezt a gesztust. Volt ott egy srác akivel apa beszélt. Igen sugdolóztak valamit. Csak az böki a csőrömet, hogy nem tudom mit súgtak egymásnak. Ha valami a Mike-al való kapcsolatom tönkre tevésével kapcsolatos tervet dolgoztak ki akkor kitör a 3. világháború. Gondolom ezt senki sem akarja.

23.rész

Reggel szerencsére Mike mellett ébredtem New Yorkba. Óvatosa ki keltem mellőle és bementem a fürdőbe. Megcsináltam a reggeli rutinomat aztán pedig felöltöztem.
-Szia!-köszönt a reggeli rekedtes hangján Mike.
-Szia!-mosolyogtam rá.
Oda mentem hozzá és egy csókot nyomtam az ajkaira. Mike elmélyítette a csókunkat. Én pedig rá ültem a csípőjére. Úgy folytattuk a csókunkat.
-Sziasztok!-nyitott be apa.
Mire mi szét rebbentünk én gyorsan leszálltam Mike-ról. 
-Napot!-kelt ki az ágyból Mike.
-Helló!-nyomtam még egy csókot Mike ajkaira.
Utána pedig kimentem a szobából. Apa nagyon szúrós tekintettel nézett rám. 
-Erről beszéltem kislányom!-emelte fel a hangját.
-Hisz nem is csináltunk semmit sem!-emeltem fel a hangom én is.
-De majdnem lefeküdtetek egymással!-mondta erélyesen.
-Nem szexeltünk volna!-mentem ki az ajtón.
Lecsúsztam az ajtó vonalán és sírni kezdtem.

Hogy-hogy az én apám nem bízik bennem? Ezt én soha sem fogom megérteni. És, ha lefekszem Mike-al az is az én dolgom. Én életem úgy csinálom ahogy akarom. 

22.rész

Ahogy felszálltunk a gépre nagyon rossz érzés fogott el. Igazából semmi kedvem nem volt elhagyni Mike-t és a szülőhazámat. (a dalt ajánlom) Leültem a helyemre és becsatoltam az övem. Hátra dőltem és bedugtam a fülembe a fülhallgatóm. Azt a dalt hallgattam ami a megismerkedésünknél szólt. Miközben hallgattam egy könnycsepp gördült le az arcomon. Annyira szeretem. Mindig is őt akartam. Most megkaptam erre az apám elvisz másik országba. Ami nekem egyáltalán nem jó. De ő nem ezt veszi figyelembe hanem azt ami neki jó. Ezt már nagyon unom. 
-Kedves utasaink kérjük csatolják be az öveiket mert leszállunk!-mondta be egy női hang.
Így is tettem aztán nem sokára leszálltunk. Leszálltunk a gépről és elindultunk arra amerre van az őrs.
-Várod már az új munkahelyed kicsim?-nézett rám apa.
-Nem!-vágtam rá azonnal.
-Miért?-kérdezte meglepetten.
-Mert ott hagytam mindent és egy embert akit tiszta szívemből szeretek!-üvöltöttem a képébe.
-Velem te így nem beszélhetsz!-vágott le egy pofont.
Ott a repülőtéren több ezer ember láttára. Sírva futottam kifele. Aztán véletlenül bele mentem valakibe. 
-Bocsi!-szipogtam.
-Semmi baj Emily!-hallottam az én szerelmem hangját.
-Mike?-néztem fel.
Ahogy megláttam, hogy ő az megöleltem. Ő pedig felkapott és megpörgetett a levegőbe.

-Szeretlek!-csókolt meg.
Én viszonoztam a csókját. Ami nélkül én nem tudtam volna lenni. 
-Szeretlek!-döntöttem a homlokomat az övének.
-Ugye nem miattam sírtál?-kérdezte aranyosan.
-Apa felpofozott!-fúrtam a fejem a mellkasába.
Ő pedig úgy ölelt, hogy soha többé nem fogjuk el hagyni egymást.

21.rész

(zene)
Reggel nagyon rossz érzéssel keltem fel. Ki bújtam Mike karjai közül. Bementem a fürdőbe megcsináltam a reggeli rutinomat és felöltöztem. Amikor kiléptem a fürdőből szembe találtam magam Mike-al.
-Jó reggelt!-ölelt meg.
-Jobb is lehetne!-mondtam szomorúan.
-Tudom!-simította meg az arcom.
Közben apa is belépett a szobámba. Elvitte a bőröndjeimet le a kocsiba. Nehezen, de én is erőt vettem magamon és lementem a kocsihoz. Ott még utoljára megöleltem és megcsókoltam Mike-ot.
-Hiányozni fogsz!-mondta szomorúan.
-Te is!-nyomtam egy utolsó csókot az ajkaira.
Aztán beszálltam az autóba. Apa is beszállt. Szomorúan néztem ahogy ott hagyom azt az embert akit szeretek. Nála jobbat úgy sem fogok találni New York-ban. Az tény, hogy szép város, de nem lesz ott az az ember akit imádok.
-Gyere kicsim mindjárt indul a gép!-szólt apa.
Ki szálltam a kocsiból. Fogtam a sporttáskám és a vállamra tettem. Úgy indultam el a recepció felé. Ott felmutattam a jegyem apával együtt aztán pedig felszálltunk a gépre.