24.rész

Feltápászkodtam a földről és leporoltam a fenekem. Meg persze letöröltem a könnyeimet. Pont kilépett az ajtón Mike és apa.
-Mindig csak bőgni tudsz!-vágta a fejemhez apa.
-Csodálkozol?-emeltem fel a hangom.
-Eléggé!-emelte fel a hangját ő is.
-Ha tudni akarod minden miattad van! Mindent megszabsz nekem közben már 19 vagyok!-üvöltöttem vele.
Mike elvitt apámtól és megpróbált lenyugtatni.
-Emily, ha lenyugszol eskü sokkal jobb lesz! Hidd el nekem!-simította meg az arcom.
-De, hogy nyugodjak meg?-vontam fel a szemöldököm.
Mike erre nem válaszolt hanem a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Ajkait az enyémekre tapasztotta. Gyengéden csókolt. Amit én viszonoztam is. Levegő hiány miatt leváltunk egymás ajkairól.
-Megnyugodtál?-mosolyodott el.
-Kicsit!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Megölelt és vissza mentünk apához. Aki kicsit mérgesen nézett rám.
-Remélem lenyugodtál!-vágta a fejemhez.
Inkább nem szóltam semmit. Mike összekulcsolta az ujjainkat és úgy mentünk be az őrsre. 
***
Mikor oda értünk mindenki mosolyogva üdvözölt minket. Mi is viszonoztuk ezt a gesztust. Volt ott egy srác akivel apa beszélt. Igen sugdolóztak valamit. Csak az böki a csőrömet, hogy nem tudom mit súgtak egymásnak. Ha valami a Mike-al való kapcsolatom tönkre tevésével kapcsolatos tervet dolgoztak ki akkor kitör a 3. világháború. Gondolom ezt senki sem akarja.