30.rész

Reggel mikor fel keltem Mike még édesen aludt mellettem. Még jó, hogy ő ma nincs szolgálatba csak én. Ezért ki keltem az ágyból és bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinom. Felvettem az egyen ruhám és elindultam az őrsre. Közben a tegnap estén járt az eszem. Mi lett volna ha lefekszem vele? talán eldob, mint egy rongy babát. Miközben ezen gondolkoztam észre vettem, hogy már oda is értem az őrsre.
-Jó reggelt!-köszöntem a portásnak.
-Sziasztok!-köszöntem a munkatársaimnak is.
-Szia!-mosolyogtak rám.
Az lesz a gáz, ha egyedül leszek egész nap. De remélhetőleg nem.
-Szia! Biztos te vagy Emily!-mosolygott rám a srác.
-Igen és te ki vagy?-vontam fel a szemöldököm.
-Josh vagyok!-nyújtotta a kezét.
Kezet ráztam vele aztán pedig kiderült, hogy én kaptam meg társnak.Nem nagyon örülttem neki mert nem nagyon volt szimpatikus a srác. Túl nagyképűnek tartom. Sok ilyen volt itt és azok mind sírva rohantak haza anyucihoz a látvány miatt.Ő is ilyen az tuti biztos. De hát sok ilyet láttam már. Beültünk a kocsiba és elindultunk a helyszínre ahol egy nőt gyilkoltak meg. Kíváncsi lezsek a reakciójára. Mikor oda értünk fal fehér lett.
-Jól vagy?-tettem a kezem a vállára.
-Nem bírom a hullák látványát!-nyöszörögte.
-Pedig itt legtöbbször azt fogsz látni!-néztem rá.
-Akkor tuti nem maradok itt!-jelentette ki határozottan.
-Láttam már több hozzád hasonló srácot akik mind nagyra hiszik magukat, de közben egy hulla látványától beparáznak!-sétáltam el mellette.
Nem néztem hátra, de selytettem, hogy oda hányt ahol állt. Így jár az akinek nagy a szája, de ennyitől rosszul lesz. Oda mentem anyomozókhoz és megkérdeztem milyen sérülései vannak. Ezek a sérülések egyeztek az előző gyilkosággal. Szóval tudtuk jól, hogy Carl Johnson a tettes. Ezért körözést indítottam ellene az egész városba.

29.rész

Mike mélyen a szemembe nézett. Még nem nagyon álltam készen az elsőre. 
-Akarod édes?-simított végig az arcomon.
-Nem!-néztem a szemébe.
Mike pedig lemászott rólam. Lefeküdt mellém és átkarolt.
-Szeretlek!-fordult felém.
Én csak rá néztem és elmosolyodtam. Egyszerűen nem tudok rá haragudni. Túlságosan szeretem. 
-Szeretlek!-bújtam hozzá.
Imádom a közelségét. Nem tudom, hogy mit csinálnék nélküle. Mike játszani kezdett a hajammal közben pedig egy dalt dúdolt. A hangját is imádom. Nagyon jó hangja van csak nem hisz nekem. Mikor befejezte a dal dúdolását felnéztem rá.
-Nagyon jó hangod van édesem!-néztem a zöld szemeibe.
-Nem is! Nekem nincs jó hangom!-simogatta a hátam. 
Mosolyogva megráztam a fejem. 

28.rész

Mikor elmentek a srácok Mike felém fordult. Azt hiszem meg lesz a 2. nagy vitánk.
-Szóval mi volt az a szilveszteri?-nézett mélyen a szemembe.
-Szerinted hagytam volna, hogy csak én szenvedjek azért mert te más csajt éppenséggel kúrsz?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát nem is vártam el, de azt nem hittem volna, hogy a legjobb haverommal smárolsz!-emelte meg kicsit a hangját.
-Igen? És én honnan tudtam volna, hogy ő a te legjobb haverod?-emeltem fel én is a hangom.
-Talán először meg kellett volna őt kérdezni nem?-kiabált már szinte.
Mire én össze rezzentem. Apunak tényleg igaza lehetett akkor amikor azt mondta, hogy nem ő a legjobb választás számomra.
-Részegen az lesz az első kérdésem, hogy a palimnak a barátja-e!-mentem fel a szobámba.
Leültem az ágyamra és már nem bírtam tovább elsírtam magam. Én még vele akartam elveszteni a szüzességem. Ekkora egy hülyét mint én. Nem sokára hallottam, hogy jön fel a lépcsőn. Ahogy belépett a szobába rá se tudtam nézni.
-Édesem!-guggolt le elém.
-Mondd!-szipogtam.
-Nem gondoltam semmit se komolyan bocsáss meg kérlek!-nyúlt az állam alá.
Ezzel elérte, hogy a szemébe nézzek.
-Nem tudom, hogy meg-e bocsássak! Sőt még abba se vagyok biztos, hogy veled szeretnék először szeretkezni!-néztem a szemébe.
-Kicsim nagyon szeretlek! Ha tényleg velem akarod az elsőt vigyázok rád nagyon. Gyengéd is leszek megígérem! Csak kérlek bocsáss meg!-könnyek gyűltek a zöld szemeibe.
Megöleltem nagyon nem szeretem így látni. 
-Szeretlek!-csókoltam meg. 
Mike nem ellenkezett azonnal viszonozta a csókom. Eldöntött az ágyon a fejem mellett támasztotta magát. 

27.rész

Mikor leszálltunk a gépről haza felé vettük az irányt. Apa tuti, hogy ott marad New York-ba. Ezért mi beköltözünk abba a lakásba. Beléptünk az ajtón aztán pedig kipakoltuk a bőröndjeinket.
-Nem bántad meg, hogy haza jöttél?-nézett mélyen a szemembe Mike.
-Egyáltalán nem! Mivel apa tuti szét szedett volna minket!-néztem a szemeibe.
-A szerelmünk mindent legyőz!-csókolt meg.
Nagyon remélem, hogy igaz amit mondott. Remélem van ilyen erős a mi kapcsolatunk. De mi már túl sok mindenen mentünk keresztül. Így már tudjuk, hogy mennyit bír a kapcsolatunk. Levegő hiány miatt elváltak az ajkaink. Nem sokára megszólalt a csengő. Mike oda ment és kinyitotta az ajtót.
-Csá haver!-pacsizott le egy sráccal.
Utána jött be még 3 srác. Azt se tudtam, hogy kik ők.
-Emily ők itt a barátaim! Ő Luke!-mutatott a szőke magas srácra.-Ő Calum!-mutatott az ázsiai srácra akivel a buliba smároltam.-Ő pedig Ashton!-mutatott az idősebbik srácra.
-Sziasztok!-mosolyodtam el.
-Mi már találkoztunk sőt még smároltunk is!-kacsintott rám Cal.
-Mi van?-értetlenkedett Mike.
-A szilveszteri buliba amikor te megfektettél egy csajt én benyomtam egy pohár vodkát és az eléggé hatott mert le smároltam a haverodat!-mondtam egy szuszra.
-Oké! Ezt még megbeszéljük!-szórt szikrákat a szemével.
A srácok tök jó fejek sőt még eléggé hülyék is.

26.rész

Jó 2 óra múlva landolt is a gépünk. Végre újra Sydney-ben lehettünk. A mi hazánkban. Megnéztem a telefonom mert egész úton rezgett. Apától volt 10 nem fogadott hívásom. Nem nagyon törődtem vele.
-Kinek hiányoztál?-lépett mellém Mike.
-Szerinted?-néztem rá.
-Apukád!-vágta rá.
-Talált!-csókoltam meg.
Most már tényleg csak ő számít nekem. Jó az apám is számít mivel mégis csak az apukám. Nem sokára újra rezgett a telefonom.
-Haló?-szóltam bele a készülékbe.
-Szia kincsem!-köszönt apa.
-Szia!-köszöntem kicsit sem kedvesen.
-Hol vagytok?-kérdezte aggódva.
-Sydney-ben!-mondtam lazán.
Ekkor apu bontotta a vonalat. Fogalmam sincs, hogy miért. Jó lehet, hogy kicsit túl mentünk a határon azzal, hogy vissza utaztunk. De akkor is mi tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Apa ebbe nem szólhat bele. Igaz, hogy én vagyok az egyetlen lánya akit egyedül nevelt, de már felnőttem.

25.rész

Oda mentem a sráchoz és apához. Elhúztam onnan apát és elmagyaráztam neki mindent. Ami nekem fontos az életemben. És nem szeretném elveszíteni.
-Figyelj apa! Nem szeretnék vitatkozni, de ha azzal a sráccal azt tervelted ki, hogy szétválassz engem és Mike-ot akkor én itt olyan patáliát lerendezek, hogy olyat még nem láttál!-néztem mélyen a szemébe.
-Kislányom én csak a legjobbat szeretném neked! Nem illik hozzád ez a Michael gyerek!-nézett rám.
-De jó, hogy te mindent tudsz!-vágtam oda flegmán.
Aztán pedig kimentem az őrsről. Mike pedig utánam jött. Azt hittem, hogy már jól lehagytam amikor megfogta a csuklóm és maga felé fordított.
-Mi a baj?-nézett mélyen a szemembe.
-Az, hogy apa el akar minket választani!-bújtam hozzá.
Mike nyugtatóan simogatta a hátam. Na és az a srác ezt csinálná? Biztos, hogy nem. Mert az a srác sokkal rosszabb mint Mike. Sőt még ronda is. Mike legalább helyes és még kedves is. Meg szeret is. Mike összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk a lakásunk felé. Össze pakoltuk a cuccainkat és elmentünk a reptérre. Ott felszálltunk a Sydney-i járatra. Leültünk a helyünkre és kezdetét vette a mi közös életünk.

24.rész

Feltápászkodtam a földről és leporoltam a fenekem. Meg persze letöröltem a könnyeimet. Pont kilépett az ajtón Mike és apa.
-Mindig csak bőgni tudsz!-vágta a fejemhez apa.
-Csodálkozol?-emeltem fel a hangom.
-Eléggé!-emelte fel a hangját ő is.
-Ha tudni akarod minden miattad van! Mindent megszabsz nekem közben már 19 vagyok!-üvöltöttem vele.
Mike elvitt apámtól és megpróbált lenyugtatni.
-Emily, ha lenyugszol eskü sokkal jobb lesz! Hidd el nekem!-simította meg az arcom.
-De, hogy nyugodjak meg?-vontam fel a szemöldököm.
Mike erre nem válaszolt hanem a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Ajkait az enyémekre tapasztotta. Gyengéden csókolt. Amit én viszonoztam is. Levegő hiány miatt leváltunk egymás ajkairól.
-Megnyugodtál?-mosolyodott el.
-Kicsit!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Megölelt és vissza mentünk apához. Aki kicsit mérgesen nézett rám.
-Remélem lenyugodtál!-vágta a fejemhez.
Inkább nem szóltam semmit. Mike összekulcsolta az ujjainkat és úgy mentünk be az őrsre. 
***
Mikor oda értünk mindenki mosolyogva üdvözölt minket. Mi is viszonoztuk ezt a gesztust. Volt ott egy srác akivel apa beszélt. Igen sugdolóztak valamit. Csak az böki a csőrömet, hogy nem tudom mit súgtak egymásnak. Ha valami a Mike-al való kapcsolatom tönkre tevésével kapcsolatos tervet dolgoztak ki akkor kitör a 3. világháború. Gondolom ezt senki sem akarja.

23.rész

Reggel szerencsére Mike mellett ébredtem New Yorkba. Óvatosa ki keltem mellőle és bementem a fürdőbe. Megcsináltam a reggeli rutinomat aztán pedig felöltöztem.
-Szia!-köszönt a reggeli rekedtes hangján Mike.
-Szia!-mosolyogtam rá.
Oda mentem hozzá és egy csókot nyomtam az ajkaira. Mike elmélyítette a csókunkat. Én pedig rá ültem a csípőjére. Úgy folytattuk a csókunkat.
-Sziasztok!-nyitott be apa.
Mire mi szét rebbentünk én gyorsan leszálltam Mike-ról. 
-Napot!-kelt ki az ágyból Mike.
-Helló!-nyomtam még egy csókot Mike ajkaira.
Utána pedig kimentem a szobából. Apa nagyon szúrós tekintettel nézett rám. 
-Erről beszéltem kislányom!-emelte fel a hangját.
-Hisz nem is csináltunk semmit sem!-emeltem fel a hangom én is.
-De majdnem lefeküdtetek egymással!-mondta erélyesen.
-Nem szexeltünk volna!-mentem ki az ajtón.
Lecsúsztam az ajtó vonalán és sírni kezdtem.

Hogy-hogy az én apám nem bízik bennem? Ezt én soha sem fogom megérteni. És, ha lefekszem Mike-al az is az én dolgom. Én életem úgy csinálom ahogy akarom. 

22.rész

Ahogy felszálltunk a gépre nagyon rossz érzés fogott el. Igazából semmi kedvem nem volt elhagyni Mike-t és a szülőhazámat. (a dalt ajánlom) Leültem a helyemre és becsatoltam az övem. Hátra dőltem és bedugtam a fülembe a fülhallgatóm. Azt a dalt hallgattam ami a megismerkedésünknél szólt. Miközben hallgattam egy könnycsepp gördült le az arcomon. Annyira szeretem. Mindig is őt akartam. Most megkaptam erre az apám elvisz másik országba. Ami nekem egyáltalán nem jó. De ő nem ezt veszi figyelembe hanem azt ami neki jó. Ezt már nagyon unom. 
-Kedves utasaink kérjük csatolják be az öveiket mert leszállunk!-mondta be egy női hang.
Így is tettem aztán nem sokára leszálltunk. Leszálltunk a gépről és elindultunk arra amerre van az őrs.
-Várod már az új munkahelyed kicsim?-nézett rám apa.
-Nem!-vágtam rá azonnal.
-Miért?-kérdezte meglepetten.
-Mert ott hagytam mindent és egy embert akit tiszta szívemből szeretek!-üvöltöttem a képébe.
-Velem te így nem beszélhetsz!-vágott le egy pofont.
Ott a repülőtéren több ezer ember láttára. Sírva futottam kifele. Aztán véletlenül bele mentem valakibe. 
-Bocsi!-szipogtam.
-Semmi baj Emily!-hallottam az én szerelmem hangját.
-Mike?-néztem fel.
Ahogy megláttam, hogy ő az megöleltem. Ő pedig felkapott és megpörgetett a levegőbe.

-Szeretlek!-csókolt meg.
Én viszonoztam a csókját. Ami nélkül én nem tudtam volna lenni. 
-Szeretlek!-döntöttem a homlokomat az övének.
-Ugye nem miattam sírtál?-kérdezte aranyosan.
-Apa felpofozott!-fúrtam a fejem a mellkasába.
Ő pedig úgy ölelt, hogy soha többé nem fogjuk el hagyni egymást.

21.rész

(zene)
Reggel nagyon rossz érzéssel keltem fel. Ki bújtam Mike karjai közül. Bementem a fürdőbe megcsináltam a reggeli rutinomat és felöltöztem. Amikor kiléptem a fürdőből szembe találtam magam Mike-al.
-Jó reggelt!-ölelt meg.
-Jobb is lehetne!-mondtam szomorúan.
-Tudom!-simította meg az arcom.
Közben apa is belépett a szobámba. Elvitte a bőröndjeimet le a kocsiba. Nehezen, de én is erőt vettem magamon és lementem a kocsihoz. Ott még utoljára megöleltem és megcsókoltam Mike-ot.
-Hiányozni fogsz!-mondta szomorúan.
-Te is!-nyomtam egy utolsó csókot az ajkaira.
Aztán beszálltam az autóba. Apa is beszállt. Szomorúan néztem ahogy ott hagyom azt az embert akit szeretek. Nála jobbat úgy sem fogok találni New York-ban. Az tény, hogy szép város, de nem lesz ott az az ember akit imádok.
-Gyere kicsim mindjárt indul a gép!-szólt apa.
Ki szálltam a kocsiból. Fogtam a sporttáskám és a vállamra tettem. Úgy indultam el a recepció felé. Ott felmutattam a jegyem apával együtt aztán pedig felszálltunk a gépre.

20.rész

(zene)
Ahogy haza értem elővettem a bőröndömet és beledobáltam a cuccom. Persze Mike nem jöhet. Mert akkor nem a munkára koncentrálnák. Ennél jobbat apa se tudott volna ki találni.
-Mi az kincsem?-lépett be apa a szobámba.
-Á semmi! Csak tudod elég rossz érzés az, hogy szét szakítasz minket!-emeltem fel a hangom.
-Emily értsd már meg, hogy a te érdekedben teszem! Holnap nem jön Michael és kész!-jelentette ki.
Utána meg kiment a szobámból és becsapta az ajtót maga után. Én pedig leültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. A gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Mike hívott.
-Szia!-köszöntem kicsit szomorúan.
-Szia! Alszol már?-kérdezte kicsit félve.
-Még nem!-feleltem.
-Akkor talán engedj be!-nevetett.
Gyorsan kinyomtam és lementem a lépcsőn egyenesen az ajtóig. Ahogy kinyitottam egyből Mike nyakába ugrottam és megindultak a könnyeim. 
-Hé ne sírj!-simogatta a hátam Mike.
-De én ezt nem bírom és nem akarok elmenni nélküled!-fúrtam a fejem a nyakába.
-Megoldjuk!-csókolt a nyakamba.
Amitől egy jó érzés kerített hatalmába. Felmentünk a szobámba és lefürödtünk. Aztán pedig bebújtunk az ágyamba és egymás karjaiba elaludtunk.

19.rész

(zene)
Reggel megint korán kellett kelnem mivel újból munka. Nagy nehezen ki keltem az ágyból. Bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinomat aztán pedig felöltöztem. Elindultam az őrs felé. Ahogy beértem Mike a karjai közé zárt én pedig beszívtam a férfias illatát.
-Szia!-köszönt miután elhúzódtunk egymástól.
-Helló!-mosolyodtam el.
-It's Me!-folytatta tovább Mike.
Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az ajkaira. Mivel többet nem is adhattam volna mert apa lépett be az őrsre.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszönt vidáman.
Ami nem jelent túl jót.
-Páran át fognak menni a New York-i őrsre!-jelentette ki.
Mike hátulról átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. 
-Azok pedig: David,Anne,Emily,Daniel,Sarah és Tony!-sorolta fel.
El sem akartam hinni, hogy Mike nélkül kell lennem a világ másik felén. Szomorúan néztem rá.

-Mikor indulunk?-kérdezte Daniel.
-Holnap reggel 7-kor!
Kicsit félre hívtam apát.
-Mike miért nem jöhet?-kérdeztem kicsit ingerülten.
-Mert akkor tuti, hogy nem a munkádra koncentrálnál hanem rá! Sajnálom kislányom!-nyomott egy puszit a homlokomra apa.
Ez így nem jó. Én nélküle szinte élni se tudok.

18.rész

(zene)
Reggel arra keltem, hogy valaki dobálja az ablakomat kaviccsal. Ki csoszogtam az ablakomig és megláttam Mike-ot. Egyből fel keltem. Bementem a fürdőbe és rekord idő alatt rendbe hoztam magam. Felvettem a cipőm és már mentem is ki hozzá.
-Szia!-ugrottam a nyakába.
-Helló!-csókolt meg.
Nem ellenkeztem hanem azonnal visszacsókoltam. 
-Mit szeretnél ma csinálni?-kérdeztem miután elváltak az ajkaink.
-Veled lenni!-nézett rám kutyus pofival.

-Ez természetes!-csókoltam meg.
Mikor az ajkaink elváltak Mike letett. Aztán pedig összekulcsolta az ujjainkat. Elindultunk várost nézni. Ami amúgy nem lett volna érdekes, de mivel ott volt Mike ezért nem volt az. Sőt unalmasnak se volt unalmas.

17.rész

(zene)
~Mike szemszöge~
Vissza mentem Emily-hez aztán meg elindultunk megkeresni azt a gyereket amelyik eltűnt. Megálltunk egy erdőnél.
-Én megyek balra te menj jobbra!-mondta Emily.
-Rendben!-csókoltam meg.
~Emily szemszöge~
Ketté váltunk és én elkezdtem keresni a kisfiút. 
-Dave!-kiabáltam a nevét.
De semmi. Senki nem jelzett. Kicsit beljebb mentem és a földön összekuporodva találtam meg.
-Szia! De jó, hogy meg vagy!-guggoltam le elé.
-Kérlek ne bánts!-kérlelt sírva.
-Nyugi Dave! Én rendőr vagyok és segíteni akarok!-mosolyogtam rá.

-Oké! De hol van a rendőr bácsi?-kérdezte tök aranyosan.
-Mikey!-kiabáltam.
Mire Mike ott termett. 
-Itt van a rendőr bácsi!-mutattam Mike-ra.
-De jó!-állt fel és Mike nyakába ugrott.
Mike pedig felvette és így mentünk el a kocsiig. Dave-t beültettük a hátsó ülésre és mi is beültünk. Aztán pedig vissza indultunk az őrsre.
******
Mikor vissza értünk Mike felvette Dave-t és bevitte. Én pedig utánuk mentem. Ott várták már a szülei.
-Köszönjük! Maguk nagyon jó rendőrök!-mondta meghatódva Dave anyukája.
-Igazán semmiség csak a munkánkat végeztük!-mondtam mosolyogva.
Elmentek a szülők és a kisfiú is. Mike pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához és megcsókolt. Én természetesen viszonoztam a csókját. Mikor az ajkaink elváltak mélyen egymás szemébe néztünk.
-Szeretlek!-mondta mike.
-Én is szeretlek!
Aztán elköszöntünk egymástól és haza indultunk. Ahogy haza értem felmentem a szobámba vettem elő pizsamát és elmentem fürdeni. Mikor végeztem vissza mentem a szobámba és ledőltem az ágyamra aztán elaludtam.

16.rész

(zene)
Reggel boldogan keltem fel. Bementem a fürdőbe és megcsináltam a reggeli rutinomat. Aztán pedig felöltöztem. Utána pedig indultam az őrsre. Amikor beértem leültem a helyemre és megnéztem, hogy mi a feladatunk. Láttam, hogy most éppenséggel semmi különös csak egy eltűnt kisfiút kell megtalálnunk.
-Jó reggelt!-nyomott egy puszit az arcomra Mike.
-Neked is!-fordultam felé.
Felálltam és a kezeimet a nyaka köré fontam és egy szerelmes csókba vontam. Amit Mike is viszonzott. A kezeit a derekamon pihentette. Mikor a csókunk véget ért mindenki tapsolni és fütyülni kezdett. Mike édesen rám mosolygott.

-Szeretlek!-nézett mélyen a szemembe.
-Szeretlek!-öleltem meg.
Nála jobb pasit el sem tudok képzelni. Legjobb a világon. Mike kicsit elhúzódott tőlem és egy puszit nyomott a homlokomra. Közben belépett apa is. Szigorú tekintettel mérte végig Mike-ot. 
-Gyere Michael! Beszélnünk kell!-mondta szigorúan apa.
Mike egy utolsó csókot nyomott az ajkaimra és apa után ment.
~Mike szemszöge~
Mikor Emily apja azt mondta, hogy beszélnünk kell már előre tudtam, hogy fel fog világosítani. 
-Ide figyelj Michael! Ha még egyszer csalódást okozol a lányomnak nem állok jót magamért!-mondta nem éppen halkan.
-Értem főnök!-néztem rá.
Ezután kimehettem a főnök irodájából. De az a baj, hogy még nem nagyon ismernek.

15.rész

(zene)
Reggel ahogy felkeltem már rohanhattam is az őrsre. Mert ugyebár egy újabb átsírt éjszakán vagyok túl. Miközben rohantam ezt a dalt hallgattam. Ahogy beértem Mike a karjai közé zárt.
-Szeretlek Emily! Mindennél jobban!-nézett a szemembe.
-Én is téged Mikey!-csókoltam meg.
Mikor ajkaink elváltak Mike kézen fogott és kihúzott az őrsről. Én csak értetlen fejjel néztem rá. Ő pedig csak mosolygott. Haza vitt én pedig átöltöztem és amikor kész lettem elé álltam.

Mike mosolyogva nézett végig rajtam. 
-Most is ugyan olyan szexi vagy mint mindig!-húzott közelebb magához.
Az ajkait az ajkaimra tapasztotta lassan, de érzékien mozogtak az ajkai az ajkaimon. Imádom ezt a srácot. Nála jobbat nem is kívánhatnék. Mike már át volt öltözve ezért elindultunk egy cukrászda felé. Mikor oda értünk a pincér oda is rakta elém a szív alakú fánkot.

-Mivel érdemeltem ki?-kérdeztem mosolyogva.
-Azzal, hogy te vagy a legtökéletesebb lány a világon!-mosolygott rám Mike.
Erre a mondatára nem tudtam mit mondani. Megettem a fánkot és azután Mike feltette újra a nagy kérdést.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte kicsit félve.
-Igen!-csókoltam meg.
Ez a nap maga volt a tökély.

14.rész

(zene)
Mike észre vette, hogy sírok sőt zokogok ezért félre állt és leállította a motort.
-Mi a baj Emily?-ölelt meg Mike.
-Semmi csak életem legrosszabb döntését hoztam meg amikor szakítottam veled!-szipogtam.
Ő csak nyugtatóan simogatta a hátam. Kicsit eltoltam magamtól és a szemébe néztem. Közelebb hajoltam hozzá és az ajkaimat az ajkaira tapasztottam. Lassan csókoltam amit Mike viszonzott is. A csókunk nem tartott sokáig mert rá jöttünk, hogy szolgálatba vagyunk. Mike gyorsan beindította a motort és teljes gázzal a helyszín felé vettük az irányt. Amikor oda értünk ki szálltunk és oda mentünk a hullához.
-Emily! Kérlek most ne hányd el magad!-röhögte el magát Mike.
-Nyugi nem fogom!-mosolyodtam el én is.
Levettem róla a fekete fóliát és megvizsgáltam a sebeit. Amikor kész lettünk vissza mentünk az őrsre és átöltöztünk. Aztán pedig haza indultunk. Mike szomorúan nézett rám.

Amit én is viszonoztam. Gyorsan haza mentem és felmentem a szobámba. El feküdtem az ágyamon és a párnámba fúrtam a fejem és zokogni kezdtem. Azt hiszem túlságosan szeretem. Nem tudom, hogy mit csináljak. 

13.rész

(zene)
Reggel kisírt szemekkel keltem fel. El sem hiszem, hogy szakítottam Mike-al. Pedig arra vártam már mióta, hogy járjunk erre szakítok vele. Ekkora egy idiótát mint én. Mondjuk jogosan mivel megcsalt. Erőt vettem magamon és kikeltem az ágyból és bementem a fürdőbe. Megpróbáltam rendes embert csinálni magamból és valamennyire sikerült is. Felvettem az egyen ruhámat és indultam az őrsre. Amikor beértem pont Mike-al találtam szembe magam. Aki rezzenéstelen arccal nézett rám.

-Szia!-öleltem meg.
-Szia!-súgta a fülembe.
Amitől a hideg is kirázott. Igaz nem tudta, de nekem ez a gyenge pontom. Elhúzódtunk egymástól és pont akkor jött be apa is. Adott mind a kettőnknek egy mappát. Amibe egy gyilkos volt akit el kell fogni. Mi azonnal reagáltunk és beültünk a kocsiba. Mike be indította a motort és elindultunk a tett helyszínére. Nekem annyira lelkiismeret furdalásom lett, hogy nem tudtam a könnyeimet visszatartani.  

12.rész

(zene)
Kibújtam a karjai közül és könnyes szemekkel néztem rá. Egyszerűen ezt még mindig nem hiszem el, hogy csak kihasznált. Számíthattam volna rá, de én hülye bedőltem neki. Megráztam a fejem és haza indultam. Mike pedig csak lesokkoltan állt ott. Pedig nem is mondtam neki semmit. 
~Michael szemszöge~
A picsába most mindent jól elcsesztem. Kellett nekem lefeküdnöm azzal a hülye picsával. Hát igen ilyen a pia. Nem tudom mit csinálok. Erre vártam már mióta, hogy Emily az enyém legyen erre most szépen elcsesztem. Én is inkább haza mentem és holnap az szent, hogy valamit kell csinálnom az érdekébe, hogy Emily megbocsásson. Ahogy haza értem anyám le is támadott.
-Hol voltál?-kérdezte idegesen.
-Szilveszteri buliba!-vontam vállat.
Felmentem a szobámba és leültem az ágyamra. szomorúan meredtem magam elé.

Elővettem a telefonomat és felhívtam Emily-t hátha lesz valami.
-Szia!-köszönt szipogva.
Ekkor az én szívem is darabokra tört.
-Kicsim! Nagyon sajnálom amit tettem és szeretném, ha tudnád, hogy én nagyon szeretlek!-mondtam gombóccal a torkomba. 
-Mikey én ezt nem akarom tovább folytatni!-tört ki belőle megint a sírás.
Erre nekem is kigördült egy könnycsepp amit követett több is.
-Szakítani akarsz?-kérdeztem szipogva.
-Igen!
-Ha te így döntöttél én elfogadom!-tettem le a telefont.
Elfeküdtem az ágyamon és sírni kezdtem. Tudom, hogy egy srácnál ez ciki, de ez érdekelt most a legkevésbé.

11.rész

(zene)
Mikor véget ért a csókom a sráccal már kezdődött a vissza számlálás. Közben Mike is lejött a nagy szeretkezés után. Hátulról átkarolt és úgy számoltunk vissza.
10..9...8....7.....6......5.......4........3.........2..........1
-Boldog Új Évet!-üvöltötte mindenki.
Mike egy szerelmes csókba részesített. Amit viszonoztam is. De az ajkain érezhető volt a pia íze. 
-Boldog Új Évet Emily!-csókolt a nyakamba.
-Neked is Mikey!-nyomtam egy puszit az arcára.
Erre Mike csak furcsa fejet vágott amit mindig is imádtam.

Elnevettem magam. Mire ő is csak elmosolyodott. Hogy nem tudok rá haragudni? Még, ha meg is csal. Ágyékát neki nyomta a fenekemnek és úgy táncoltunk még nem jött oda hozzánk egy szőke cica baba.
-Mikey nem nyomunk le még egy menetet?-kérdezte a nyávogós hangján.
Mielőtt Mike válaszolhatott volna a kezem az arcán csattant. 
-Bassza meg! Emily!-kiabált utánam.
Én mit sem törődve vele haza felé indultam. Közben a könnyeimnek is utat engedtem. Már majdnem otthon voltam amikor valaki megfogta a csuklóm és maga felé fordított.
-Emily! Kérlek bocsáss meg! Nem én akartam!-törölte le a könnyeimet Mike.
-Mike! Én nem tudom, hogy te hogy gondoltad! Nem vagyok én olyan lány akit ki tudsz használni!-próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem jött össze. 
Mike csak magához húzott és megölelt.